Mindennapok – a vacsorafőzés

Kedves Olvasóink!

Masek de Tsavo*ES

Legutóbb a reggeleinkről meséltem Nektek, most nézzük, hogyan alakul a nap többi része egy átlagos napon a Nordic Verden cicák világában. Ott hagytuk abba, hogy a tartalmas reggel után útnak indul a család, ki-ki iskolába, ki-ki dolgozóba, ki-mit megérdemel, ugye… 🙂 Tudni kell, hogy a velünk élő cicák egész jól felveszik a napi ritmusunkat, vagyis sok galibát nem csinálnak amíg nem vagyunk otthon, főként alszanak (minden cica sokat alszik, imádnak aludni, úgy tűnik ezért soha nem leszek macska). Előbb-utóbb aztán mindenki hazatér a saját száműzetéséből, fáradtan-kevésbé fáradtan. Én most egy hosszan tartó betegség okán inkább fáradtan, és ilyenkor az ember a hazafelé úton szépen elgondolja, hogy majd pihen. Most tényleg pihen, mert orvosi papírja van a kötelező pihenésről. Először Tigris fogad minket, aki már messziről megismeri az autónk hangját és szalad elénk. A bentiek általában jöttünkre álmosan nyújtózkodnak, és innét-onnét előkerül egy-egy macska. Ki a szekrény tetejéről, ki az emeleti gerendákról, ki az ágy alól, ki a fotelból bújik elő. Viszonylag gyorsan magukhoz térnek az alvás mámorából, hiszen ha megjött a gazdi, akkor biztosan ezt csakis azért tette, hogy valami mókás dolgot csináljunk együtt. Mindenki másféle igényét próbálja érvényesíteni, van aki csak simogatást kér – Masek, Jenny követ a wc-re is és ül az öledbe, Jaime szintén tapad mint egy matrica, Rosika elmeséli az egész napot, vele beszélgetni kell, Hayley is dörgölődzik, Lora mint egy anyakirálynő oda sétál – mit sétál, vonul – és elheveredik. De várni kell, szigorú kézmosás, ruhacsere az első lépés, utána próbálunk mindenki kedvére tenni, de előbb-utóbb neki kell látni a bevásárlószatyrok kipakolásának és a főzésnek is. Az új szatyrok látványa – különösen, ha papírból van – extatikus állapotba hozza a cicákat, borzasztó kíváncsiak mind, és mindenbe belebújnak, mindenben segítenek.

Hayley

Próbáltatok már 6 macska segítségével vacsorát főzni? Nem?!? Mindenképpen ki kell próbálnotok! 🙂 A következőképpen fest: kimegyek az előszobába, a hűtőből kivenni néhány alapanyagot. Hopp, Hayley szökik, de ezt tiltott terület, tehát visszateszem a macskát. Teli kézzel belavírozok, közben lábbal próbálom Hayley-t elterelni az újabb szökési kísérlettől, siker!!! Persze csak  leesik egy tojás, és eltörik. Történés van, mindenkinek ott kell lenni azonnal, és Jaime, akinek nem csak ott kell lenni, hanem kóstolni is, vidáman áll neki tojást lefetyelni a földről. Takarítás. Semmi gond, kezdjük újra. Előszoba, Hayley vissza, tojás be. Szuper. Jézus, mi ez?? Melyik lépett bele úgy a tojásba, hogy nem láttam? Sebaj, irány a fürdő, lábmosás. Törlés. Kész. Közben Jaime kibontja az egyik érdekesnek hitt zacskót. Eltávolítjuk a macska szájából a maradék zacsit. Kézmosás. Mostmár tényleg neki tudok állni főzni. Nem készülök bonyolult műveletre, egy spagetti carbonara nem nagy ügy. Tegyük fel a vizet főni. Ha víz folyik, Jenny-nek ott a helye, belepancsol a folyó vízbe. Borítsuk ki. Öblítsünk. Tegyük le a macskát. Kezdjük újra. És újra. Harmadszorra siker, fent a főzőlapon a víz. (Kis lépéseknek is örülünk!) Közben távolítsuk el Masekot a főzőlapról, mert 1. lassan meleg lesz a víz, 2. mert ki-be kapcsolja a lapot. Nyissuk ki a tejszínt és távolítsuk el Rosit, aki mindenképpen meg akarja szagolni milyen is a tejszín. Eközben Hayley felettünk a konyhaszekrény tetején elfoglalja a megfelelő szemmel tartó pozíciót. Vegyük elő a sonkát – ez vonzza a macskákat, így két kézzel egyszerre hármat (a macskákból) távolítsunk el a pultról. Lora közben enni kér, jár neki, kismama. Felforr a víz. Vegyük elő a tésztát, de jóóó a zörgős zacskó, ezt már Hayley sem nézheti csak fentről és egy remek ugrással mellettünk terem. Jaime ettől megijed, aki épp a sonkához akart közel férkőzni és nem érti mi ez az égi áldás, és lelök egy pohár vizet. Adjunk hálát a  műanyag poharaknak és takarítsuk fel a vizet. Persze a macskák gyorsabbak, Jenny, a vízimádó vígan tapicskol a kiborult vízben, Jaime csak megkóstolja. Mint mindent. Szeljük fel a sonkát, ehhez kérjük meg a család többi tagját, hogy terelje el a cicák figyelmét, mert így minden lesz, de vacsora az nem. Két nyugodt perccel számolhatunk, ami szuper, pont összeáll a szószhoz minden alapanyag.

Masek

Közben Jaime felfedezi, hogy lehullott néhány hagyma héj és gondolja, hogy megkóstolja. Távolítsuk el a szájából a héjat, simogassuk meg Masekot, mert már 10 perce nem simogatta meg senki, kibírhatatlan! Távolítsuk el Jaime-t, aki a mosogatóba helyezett vágódeszkát kóstolgatja. Kevergessük a szószt, Hayley jobbról, Jenny balról figyeli a folyamatot. Kész a tészta, le kell szűrni, veszélyes művelet, ehhez távolítsuk el az összes macskát a közelből. Harmadszorra sikerül. Remek. Kobozzuk el Jaime-től a becsomagolt sajtot. Válaszoljunk Rosinak. Próbáljuk meg nem elégetni a szószt. Simogassuk meg Masekot. (Lora közben elvonult szoptatni.) Vegyük ki Jenny-t a mosogatóból. Boldogság! Kész a vacsora. Vegyünk le két macskát az ebédlőasztalról, és terítsünk meg. Kezdjük el a vacsorát. Masek az asztalon szeretné nézni. Leveszem. Akkor a mellettem lévő székről, jó, hagyom. Jaime a nyakamba akar mászni, Jenny az ölembe. Halyey szeretne az ablakba kiülni, így kinyitom az ablakot. Ennek megörülnek a többiek és mindenki tolong az ablaknál. Közben kihűl a vacsorám. A gyerekek fáznak, hűvös van kint. Csukjuk be az ablakot, kérik. Na még az kéne, pont meg tudom enni a vacsorát anélkül, hogy 3 macska ülne bele a tányéromba. Jó étvágyat! 😀

Hayley- a legjobb a gazdival közösen vacsorázni

Jogosan merülhet fel a kérdés, miért engedem közel a macskákat főzés közben? Mert velünk élnek. Mert ekkor – többek között – tudok velük lenni. Mert a család részei. Mert ha külön zárnám őket, nem ismernék meg a botmixer és a habverő hangját (így nem félnek semmitől sem, ami hangos, legyen az porszívó, fúró, fűrész) – ahogy a kiscicák sem, pedig a szocializáció elengedhetetlen része, hogy ne burokban tartsuk őket távol a világ minden zajától. Így ismerjük meg egymást, így élünk-nevetünk-sírunk együtt. Ja, hogy nehezebb így? Valóban… de senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Ettől is szép. Nekünk. Vannak közös élményeink nap mint nap. Ismerjük egymást. Szeretjük egymást. <3

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük