Ilyen volt Norvégia…

Sziasztok!

Ígértem Nektek úti beszámolót Norvégiáról. Szóval az úgy volt, hogy már nagyon régóta nem volt lehetőségünk arra, hogy kicsit kilépjünk a mókuskerékből és lazítsunk egyet. Szeretünk utazni, és ha tehetjük kerüljük a zsúfolt és forgalmas helyeket, inkább a zöld és nyugalmas vidékre vágyunk. A norvég erdei macskák hazája pedig éppen ilyen. Nagyon zöld, nagyon nyugodt. Minden és mindenki.

Késő este indult a repülő, ami azért jó, mert itthon még mindent el lehetett rendezni, és nem telt el az egész nap utazással. Svédországban szálltunk le, így még néhány órát utazni kellett a célpontig, viszonylag későn kerültünk ágyba, de előtte még elégedetten töröltem az összes beállított ébresztést a telefonomból. Az élet mámoros pillanati ezek. 🙂 Délelőtt egész jó időben keltünk, de azért egy darabig a kávé mellett csak néztünk ki a fejünkből. Furcsa volt a semmittevés és a cicák is hiányoztak. Nagyon. Gyors reggeli után úgy döntöttünk, hogy hogy sétálunk egyet a faluban és a környéken, hiszen csodálatos idő volt, ragyogott a nap. Hűvös volt  persze, pár fok. Arrafelé már kicsit előrébb tart az ősz, még persze vannak színek, de a levelek jó része azért már lehullott és az idő is hűvösebb mint nálunk. A fű viszont csodaszép zöld mindenütt.

A norvég települések kb. úgy néznek ki, hogy néhány színes faház (hihetetlen hangulatosak és tényleg a piros-kék-sárga-fehér – zöld és szürke minden árnyalatában pompáznak) teljesen random módon elhelyezve, kerítés nélkül – majd egy tó, vagy erdő következik, esetleg néhány szikla, patak, legelő és újra néhány házikó. Így aztán viszonylag kiterjed területen laknak kevesen, ami hihetetlenül kellemes lehet. Persze itt is vannak falu/városközpontok, ahol kicsit nagyobb a sűrűség, de soha nem érzi az ember úgy, hogy zsúfolt lenne. Órákig sétáltunk így, csodáltuk a hangulatos és szépségesen rendben tartott házakat, udvarokat, üldögéltünk itt-ott elhelyezett padokon. Minden tiszta, rendezett és barátságos.
Késő délután értünk haza, addigra a barátaink is hazatértek a munkából, így a nap többi része beszélgetéssel, evéssel-ivással telt – örültünk, hogy újra találkoztunk, volt miről beszélgetni bőven a kandalló tüzébe vagy a borospohár mélyébe bámulva néha.

Másnap reggel sem kapkodtuk el a felkelést – ha már egyszer pihenés, ugye -, és a kötelező kávé-tea és bőséges reggeli után a fővárosba indultunk. Nekem az tetszik Oslo-ban, hogy bár főváros, inkább olyan, mintha idehaza valamelyik alföldi városkában sétálgatnál. Vannak emberek, de közel sem annyian, mint Budapesten. Különösen varázslatos ahogy a város központjában kikötnek a hajók, víz, természet – szépség mindenütt. Míg lakosainak száma viszonylag kevés, területe viszont hatalmas, ráadásul ennek kétharmadán erdők, dombok, tavak terülnek el.

Életünkben először utaztunk az Oslo-i tömegközlekedéssel, metróval mentünk fel Holmenkollenre, ahol a híres 134 méter magas síugró sánc található. Monumentális építmény, ahonnét csodás kilátás nyílik a városra. A helyi kávézóban isteni sütik, kávék és szendvicsek segítettek feledtetni, hogy rég elmúlt ebédidő. Teli gyomorral vágtunk bele a főváros szépségeinek felfedezésébe, sétáltunk a csodálatos operaházon – szó szerint, ugyanis különleges kialakítása miatt nem csak benne, hanem rajta is lehet jönni-menni a hófehér márványon, mintha csak egy jéghegyen járkálna az ember. A kilátás a fjordra és a városra lenyűgöző.

Utána a város leghíresebb – a Norvég Királyi Palota felé vezető utcáján, a Karl Johans utcán sétáltunk. Szépséges kivilágított épületek sora – egyetem, városháza, az intézet, ahol a Nobel béke díjat adják át és végül a Palota. Olyan, mint általában Norvégia: nagy, nyugalmat árasztó, szép de nem csicsás, egyszerű, rendezett, bárki által elérhető, a parkban is bárki sétálgathat. A város lakossága multikulturális. A partra visszaérkezve az Aker Brygge hangulatos tengerparti sétányán vacsoráztunk csupa helyi finomságot, norvég hallevest, tengeri-herkentyű tálat (ez nagyon más, mint a déli országokban fogyasztható) és finom norvég sütiket. Isteni volt!!!

Szombatra kirándulást terveztünk, az idő bár borús volt, eső nem esett, így az egyik közeli hegy felé vettük utunkat. Őrület, hogy a hegy tetején mekkora tó található! És ami még hihetetlenebb, hogy a norvégok, akik amúgy is olyan nyugodt körülmények között élnek, a nagy nyugalomból képesek hétvégére – vagy csak pihenni – egy még a lakhelyüknél is jóval nyugalmasabb, majdhogynem eldugott helyre menni. Tudom, sokan elképzelni sem tudnák azt, hogy így töltsenek el egy hétvégét, nekem maga a mennyország lenne, hiszen jómagam is a nyugodt, csendes, eldugott, emberek nélküli kis helyekre vágyom a természet lágy ölén – unatkozni tuti nem unatkoznék ott, az biztos! A norvégok amúgy is sokat vannak kint, túráznak, sportolnak – időjárástól függetlenül, hiszen tudjuk: „Nincs rossz idő csak rossz öltözet!”

Hosszan, ráérősen gyalogoltunk lefelé a hegyről és csak ámultunk a sok kis zúgó csermelyen, patakon, a szépséges erdőkön, az érintetlennek látszó fenyvesek alatti mohaszőnyegen. Sokszor gondoltunk, hogy de jó lenne egy norvég erdei macskát látni itt, természetes környezetében. Hát… a macskák nem hülyék, ugye… idehaza sem láttunk még soha vadmacskát, pedig ott élnek az erdőkben, csakhát ennél óvatosabb állatok. Így aztán megelégedünk a két helyes őzikével, akik keresztezték az utunkat. Jó sokat mentünk, jólesett otthon a kandalló elé telepedni egy pohár borral, kávéval-teával. Szépséges nap volt!

Vasárnap esőre ébredtünk – nem lepett meg a dolog, Norvégiában gyakran esik, főleg ilyenkor. Ez nem rettentett minket el attól, hogy újra útrakeljünk. Hortenbe látogattunk, ami egy csodás kis tengerparti város. Van egy hatalmas haditengerészeti múzeuma, ami – még nőként is állíthatom – lenyűgöző, bámulatos, nagyon-nagyon érdekes. És ingyenes. Hihetetlen mennyiségű anyag volt benne, a végén már én is elfáradtam a sok látnivalóban. Életemben először jártam igazi tengeralattjáróban, nagggggyon durva, ha arra jártok, ne hagyjátok ki!!!

Az eső rendületlen esett, de ez nem gátolt meg minket abban, hogy beüljünk egy hangulatos kis tengerparti étterembe és finom norvég hallevest kanalazzunk, beszélgessünk. Bentről látni lehetett a hullámzó tengert… Persze az eső miatt főleg a szürke minden árnyalatát a vízen, földön, levegőben, égen. De nekem nem baj. Sőt… szeretem az ilyen időt, szeretem ezeket a színeket is, mert valahogy befelé terelnek, nem vonják el a figyelmet, jobban el lehet merülni bármiben. Utána tengerparti séta következett, aholis bőrig áztunk, de talán az ott töltött idő legfelszabadultabb pillanati voltak… jobbról zúg a tenger, balról ott az erdő, hullámok csapódnak, esőcseppek kopognak, szél fújja messze a nevetésünk… Nekem ez az igazi szabadság! Imádtam. Este azért jólesett a forró zuhany, a (pár) pohár bor, a meleg paplan – nyitott ablak. (Az ember nem figyel oda, és hipp-hopp „elnorvégosodik”:)

Hihetetlen, de eljött a hétfő, a hazaút napja. Napsütéssel ajándékozott meg minket, így soká nem maradtunk otthon. Holmestrand felé vettünk utunkat, szintén csodás tengerparti kis város. Megnéztük a hiper-modern új vasútállomást, sétáltunk a tengerparton és a városka utcáin. Nem volt ismeretlen terep, anno a lányaink a norvég nyárban még fürödtek is itt a tengerben.

Utána egy igazi közös kedvenc helyre látogattunk, Eidsfoss-ba. (Okos-ügyes-szemfüles olvasó majd némi hasonlóságot fedezhet fel Lora új almának kis norvég erdei cicái és a városkák/faluk nevei között, de ez még hétpecsétes titok.) Eidsfoss egy szépséges tó partján fekszik, vagyis inkább két tó között, réges-régi norvég faházak mellett. Megáll itt az idő, különös hangulat uralkodik. Minden lelassul, minden csodás és békés, távol kerül minden ami rossz. Megtisztít, átmos, átölel. Mesevilág. Sokat sétálgattunk és ezzel a békés hangulattal a szívünkben és lelkünkben indultunk aztán hosszú hazautunkra. Útközben beszereztünk némi igazi norvég sós csokoládét, még utolsót szippantottunk a skandináv levegőből… búcsú ölelések, köszönet és hála, hogy mindennek részesei lehettünk.

Várjuk, hogy visszatérjünk, mert aki egyszer Norvégiát megszereti – és higgyétek el nem nehéz! – az vissza akar térni. Egyszer-kétszer-sokszor. Menjetek, járjatok utána, hogy igazam van-e! 🙂

Jó, hogy itt vagytok, vidám-szép őszi napokat,

Virág