Joanna – így leszek tenyészcica 2. rész

Joanna mesél:

Sziasztok!

A gazdi azt mondta, ideje újra hírt adni felőlem, szóval szedjem össze a gondolataimat, mert kíváncsiak vagytok rám. Tényleg kíváncsiak vagytok rám? Nos, az a helyzet, hogy mostanában kicsit unalmasabb az életem, mert Horten egyszerűen eltűnt mellőlem és hiába próbálom magyarázni a gazdinak, hogy ez így nem jó, mintha meg sem hallaná. Néha azt gondolom nem is tud olyan jól cicául, mint azt eddig hittem. Persze szoktam én a nagyokkal is játszani és a gazdi is sokat játszik velem, de azért az nem ugyanaz, mint egy játszópajtás.

Most, hogy csak én vagyok az egyetlen norvég erdei kiscica otthon, mindenki engem szeretget és amikor látogatók jönnek akkor ők is folyton velem játszanak, ennek mindig nagyon örülök. Tudom, hogy hol tartja a gazdi a kedvenc játékaimat és mindig nagyon várom, hogy elővegye őket. A lézert is imádom és néha még a nagyobbaknál is gyorsabban szaladok, hogy elkapjam a piros pöttyöt, de valahogy soha nem sikerül. Az ablakban is imádok nézelődni, és nálunk még mindig nagyon nagy hó van, hétvégén a gazdi majd kivisz sétálni, legalábbis ezt ígérte. Még mindig nagyon szeretek enni, nem is tudom hogy lehet, hogy a többiek mindig olyan türelmesen várakoznak, hogy mikor lesz reggeli, ebéd, vagy vacsora. Néha még szeretnék szopizni a mamától, de nem hagyja, pedig igazából csak kicsit emlékezni szeretnék rá, milyen is volt kicsi cicának lenni, mielőtt végképp megnövök. Nem akarok megnőni. Jó kiscicának lenni. Eszem-alszom-játszom és újra eszem-alszom és játszom. Most inkább alszom, majd még úgyis jelentkezem! Most nem érek rá. Kérdezzétek a gazdit, ő ráér.

Virág mesél:

Joanna 19 hetes múlt és kezd már igazán kinőni a kis babacica korból. Sajnos nem jó a nagyobb mérlegünk és valahogy soha nem jutok addig, hogy újat vegyek, de mivel a 3 kilóig mérő mérleg már nem mérte meg, így tudom, hogy ha csak kicsivel is, de biztosan 3 kiló feletti a súlya. Ez igazán jó súlynak számít ebben a korban, főleg lány cicánál. Joanna az apja, Jaime masszív termetét örökölte és mellé Rosi hosszú bundáját. A fejformája gyönyörűen alakul, nemrég épp beszélgettem róla Jaime lengyel tenyésztőjével, és ő is azt mondta, hogy nagyon perfect. 🙂 Ennek örülünk – ő ennek a kategóriának bírója is, érti a dolgát. Joannát eléggé megviselte Horten költözése (minket is), hiszen sokáig voltak együtt és a végén már csak ketten voltak kicsik. Horten régebben jobb barátságban volt Moss-szal, de miután Moss elköltözött Joanna vette át a helyét. Johi nagyon kereste aznap és másnap is Hortent, azóta inkább csak azt látom, hogy sokkal bújósabb és sokkal több törődést igényel.

Elkezdett beszélgetni is – Rosita, a mamája is nagyon beszédes norvég erdei, úgy látszik Johika is az lesz. Mindenhová követ a házban, semmit nem lehet nélküle csinálni, legyen szó fürdésről, ebéd készítésről vagy takarításról. A leginkább mégis azt szereti, amikor kicsit leülök, hogy átgondoljam a napot reggel és este is. Rendszerint ilyenkor dobok magamra egy plédet (nálunk nincs nagy meleg, ha bármit csinálok ahhoz pont jó, de üldögélni kicsit hűvös), no a pléd alá imád bebújni és ott fekszik bent nagy elégedetten. Amúgy is mindig mellénk heveredik, nagyon fontos neki a közelségünk.

Nagyon játékos, és nagyon jó megfigyelő. Okos, mint a nagyanyja és ragaszkodó is. Éjjel akárhányszor kijövök – a kandúrokkal alszom – egyből felkel és elkísér a mosdóba, kéri, hogy vegyem fel, dorombol, dörgölődzik, velem szeretne lenni, így néha ott alszom a nappaliban. Ilyenkor nagyon boldog, éjszaka is sokszor felkelt, hogy biztosítson afelől, nem tűnt el és nagyon szeret. A szeretet persze kölcsönös. El akartuk vinni Joannát egy kiállításra hétvégén, de sajnos nem kerül megrendezésre, így nem tudom mikor lesz alkalmunk kicsit trenírozni őt kiállításilag – ha más nem, hát marad az áprilisi győri kiállítása az egyesületünknek – ott láthatjátok majd Joannát ez szinte biztos.

Kicsit a cicák közötti kapcsolatról. Joanna még kiscica, sokat játszik vele a mamája, Rosita, és Lora is sokszor rohangál vele fel-le, hiszen egy idő után a két alom – az Igazából szerelem és a Norvég városok – együtt nevelkedtek és ilyenkor a mamacicák nem tesznek különbséget egymás kicsinyei között. Jenny, aki babákat vár nem mindig örül Joannának, aki éppen vele akar mondjuk játszani, ilyenkor morog egyet – Joy pedig továbbáll. Nem hatja meg a dolog, inkább nem foglalkozik vele. Hayley-vel a viszonya semleges, nem  játszanak de nem is kerülik egymást. A fiúkkal ritkán találkozik, akkor szagolgatják egymást, Jaime felfedezni véli benne a felnövekvő nőt, Masekkel összenóziznak és ennyi. Most tervezzük Johit hámhoz szoktatni, eddig csak a kennelben járt kint, illetve az udvaron néha fotózáskor. Lassan tanítgatni is fogjuk, elsőként az ül, hopp és egyéb leckék jönnek. Igyekszünk vele sok időt tölteni. A minap észrevettem, hogy már tudja a nevét, innét már csak egy pillanat, hogy az összes becenevével is tisztában legyen. Igazi szeretnivaló kis gombóc és nagyon jól illik a meglévő csapatba, boldogok vagyunk, hogy ilyen fantasztikus kis lénnyel oszthatjuk meg a mindennapokat!!!

Legyen csodaszép napotok!!

Virág