Kedves Olvasóink!
A címben lévő kérdés az, ami biztosan minden rendes tenyésztőnél kiveri a biztosítékot. (Akinél nem, ő vagy még nagyon türelmes, vagy nem (jó) tenyésztő.)
Mostanság egyre több ilyen megkeresést kapunk, és egy kicsit már saját magamat is unom ismételgetni, az időm is drága, így inkább leírom itt, hogy mindenki lássa-olvassa, akit érint vagy érdekel, miért nem adunk el cicát törzskönyv nélkül.
A mi „tagkártyánk” 2018-ra
Nézzük meg először, mi is az a törzskönyv és ki állíthatja ki, mitől lesz érvényes. A törzskönyvet a tenyésztő egyesülete állítja ki, tehát bejegyzett és törzskönyv kiállítására engedélyt kapott macska egyesület, melynek a tenyésztő tagja. Ha meg szeretnénk győződni arról, hogy a tenyésztő tagja-e valóban egyesületnek, nyugodtan kérjük meg, hogy mutassa fel a tagságot igazoló pecsétes papírját. Egyébként az egyesület tagjait a honlapjuk is felsorolja, ha nem, akkor az egyesületnél is érdeklődhetünk, hogy valóban tag-e az illető tenyésztő. Ha nincs papírja, és nem is tag – akkor gyorsan fordítsunk hátat. A mi egyesületük a Felis Hungarica, aki a FIFé tagja, és a honlapján megtaláltok minket is, mint tenyésztőt, illetve a mi oldalunkon szintén látjátok a tagsági számunkat.
Tehát a törzskönyvet az egyesület állítja ki, mégpedig a tenyésztő által megadott adatok alapján. A tenyésztő minden tenyészállata szerepel az egyesület nyilvántartásában (felmenőivel, törzskönyvével, chip számával és még egy sor adatával együtt), ezen adatok alapján a különböző párosításokból származó kicsik felmenői szerepelnek a törzskönyvön.
A folyamat pedig így néz ki:
Megszületnek a kicsik. Ettől a dátumtól kezdve a tenyésztőnek 12 hete van arra, hogy lejelentse az almot és megkérje a törzskönyveket. Persze nem vár eddig az ember – mire várjon, hiszen az egyesületnek is van 6 hete arra, hogy kiállítsa a törzskönyvet, és ha nem kérjük meg időben, akkor nem érkeznek meg addigra, mire a picik gazdihoz kerülnek, és postázhatjuk, magyarázkodhatunk, az meg senkinek sem jó. Így aztán mi, amikor már biztosak vagyunk a nemekben, nevekben és a színekben, akkor megkérjük a törzskönyveket. Egyúttal el is utaljuk az alombejelentés és a törzskönyvek díját, amit aztán egyszer csak a postás szépen begyűrve a postaládánkba meg is hoz. A nagykovácsi postánál rosszabb nem hiszem, hogy van, így aztán minden egyes ilyen – kissé gyűrött – paksaméta érkezésekor pezsgőt bontunk, de legalább egy rozé fröccsöt megiszunk abbéli örömünkben, hogy ez sem veszett el.
Mire jó a törzskönyv?
Ez most csak egy belső törzskönyv másolat, majd teszek ide nektek szép színeset
A tenyésztőnek nyilván arra, hogy ezzel tudja igazolni, hogy a tenyészetében született kis norvég erdei felmenői tényleg azok, akiket nagy vidáman mutogatott a kedves látogatónak, és nyilván egyúttal azt is bizonyítja a kedves cicavásárló felé, hogy valóban egy fajtatiszta norvég erdei macska poronttyal állunk szemben.
És mire jó a gazdinak? Tk. kb pont erre, hogy pecsétes papírja van róla, hogy a cicája nem akármilyen cica, és érdeklődéssel szemlélheti a felmenők hosszú sorát, és ha akar utána is nézhet, melyik felmenő melyik tenyészetben él(t), és hogy néz(ett) ki. Biztosítja arról is, hogy a cica mentes a GSD IV nevezetű genetikai betegségtől (erről majd egyszer máskor). A legtöbb gazdit nem nagyon érdekli a törzskönyv maga, van aki pedig a benne lévő színkódokat is köpi-vágja, kinek-kinek ízlése és ideje szerint. 🙂
NO és akkor miért nem adjuk oda enélkül a cicát?
Már nekem is van pecsétes papírom 🙂
Aki enélkül akar cicát, annak ki nem mondott szándéka az, hogy a cicát olcsóbban vegye meg. Szép próbálkozás, csak éppen a tenyésztő számára ez a kiadás mindahhoz képest, amit beletesz abba, hogy fenntartsa a tenyészetet és egy-egy kicsit felneveljen, annyira elenyésző, hogy egyszerűen egyfelől nem érdeke belemenni ilyesmibe. (Összehasonlításként írom, hogy a törzskönyv ára kevesebb, mit amiért az orvost házhoz hívom szülés után, kevesebb mint egy zacskó alom és így tovább). Tehát az a tenyésztő, akinek ez a kiadás is olyan fontos, hogy emiatt olcsóbban adja a cicát (és nem párezerrel, hanem sokkal) – no ott valami nagyon sántít. Másfelől a tenyésztő is csak ezzel a papírral tudja bizonyítani bármikor is azt, hogy márpedig ez a cica fajtatiszta és mely szülői páros gyermeke. Harmadrészt pedig a törzskönyv, mire a kis norvég erdei eladósorba kerül már ott csücsül a polcomon úgy, hogy még nem is tudom kié lesz a cica, tehát én ígyis-úgyis megveszem, és mindenképpen odaadom a gazdinak, ha kell neki, ha nem.
Sunny – mindenhogyan szép, de erről papírja is van 🙂
Teszem hozzá, a komoly érdeklődőkben fel sem merül annak a lehetősége, hogy törzskönyv nélkül akarnák a cicát, vagy úgy olcsóbb lenne. Különben meg ma már, ha megkérdezik az árat és utána egyből, hogy: – És törzskönyv nélkül mennyi? Akkor a válaszom: Úgy 200 Euróval drágább. 🙂 Különben meg tényleg igyekszem türelmesnek lenni és néptanító szándékkal elmagyarázni, hogy mi miért van, csak az én időm is véges. Sőt, az a legvégesebb.
Amúgy meg love-peace-happiness, és csodás nyári napokat Nektek (én már az őszt várom részemről)! Legközelebb írok a picikről, tündéraranycukibogyóóóók!!!
Jó, hogy itt vagytok, ölelésem,
Virág