Egy nap a 8 hetes Vikingekkel, avagy így élünk mi a Nordic Verdenben

Sziasztoook!

csodálatos őszünk van ugye? Nekem ugyan nincs bajom az esővel sem, de most nagyon örülök ennek a szép időnek, mert így egész nap és egész éjjel nyitott ablak mellett élünk, a kicsik egész nap friss levegőn játszanak, szaladgálnak, alszanak. Bármikor ki tudnak persze menni a kennelbe is, sok időt töltenek ott éjjel és nappal. Hatalmas bundát növesztettek mind és majd’ kicsattannak az egészségtől.

A napot korán kezdik, hajnali négy felé már őrült rohangálásban vannak általában, de néha előfordul, hogy én kelek előbb. Kinyitom a szemem, de nem mozdulok. No nem azért, mert lustálkodni akarok még az ágyban, erre nem is lenne időm, – hanem először mindig fel kell mérnem, hogy mennyi Viking milyen elrendezésben fekszik éppen rajtam, mellettem, az ágy mellett és csak ezek gondos számbavétele után tudok érdemben elmozdulni. Édesen szuszognak a kis Vikingek az ágyunkban, szinte kedvem nincs felkelteni őket, de hát a reggeli rutint indítani kell – különben sosem végzünk. Álmosan pislognak a mozgolódásra, nyújtóznak, ásítanak, de aztán roppant hamar magukhoz térnek, hiszen tudják, hamarosan reggeli.

Követnek is mindenhova – nehogy lemaradjanak a reggeliről, vagy más fontos momentumról. Nagyon viccesen hathatok, ahogy óvatosan a sötétben botorkálva, félig magamra húzott kardigánnal – aminek a kötőjén lóg legalább egy macska, a papucsomra akaszkodva egy kis vikinggel és nyomomban másik öttel megpróbálom megközelíteni a fürdőszobát. Végre fény. Azért hunyorgok, jobb szeretek reggel sötétben lenni. A fürdőnek megörülnek mind, mivel általában ki vannak onnét zárva, ugyanis némely szabályokat nem sikerült még abszolválniuk – úgy mint ne tépjük miszlikre a wcpapírt, mert a gazdi ha későn észleli, akkor nézegethet, hogy mit kezdjen most a két centis darabokkal és kutathat némi papírzsepi után – hátha rendetlenül a nadrágja zsebében hagyott néhányat a szennyesben. Imádnak továbbá a fürdőszobaszőnyeggel játszani, felmászni a szennyestartón, beleesni a kádba – rosszabb napokon a wc-be, leverni a töröközőket és kiborítani a fogkeféket, ellopni a takarító szivacsot és előbányászni a mosógép mögé esett apróbb ruhadarabokat (értsd tanga), majd zsákmányként körbehordozni, ha épp prominens vendég áll a házhoz. No, szóval örülnek, hogy birtokba vehetik és pillanatok alatt romba is dönthetik a fürdőt, gyorsan kell cselekedni, hiszen nincs sok idő a reggeliig. Még próbálok mosakodni, mire kinyitom a szemem és nyúlok a törölközőért már nincs sehol… épp bújócskát játszanak alatta. Jó, majd megszáradok… Szaladnak utánam a konyhába és ebben már a nagyok is mind részt vesznek, sőt.. a pulton sorban állva várják a reggelit. Nem voltam előrelátó, így ki kell mennem az előszobába a konzervért. Kisebb hadsereg mozdul velem együtt – igazi kihívás kijutni úgy, hogy egy négylábú se jöjjön velem. Milo is felébred, áll az ajtóban, várja a reggelit. Megsimogatom, és megígérem, hogy hamarosan hozzá is jövök.
Sikerül végre két tányéron szervírozni a reggelit, esznek mint a táltosok, így egy harmadikkal a kezemben bemegyek a fiúkhoz – egyenek ők is. Kint vannak, de örömmel rohannak be a reggeli hangjaira. Megsimogatom őket. Milo husija olvad, a kávém készül, a Vikingek játékra készek. Leülök hozzájuk a kávéval, de annyira cukik, másznak az ölembe, muszáj játszani velük.

Gyorsan telik az idő, konstatálom, hogy a kávém hideg, de nincs már idő ezzel foglalkozni. Vizet cserélek, pakolok, készül a kutyák kajája, Tigrisé – kimegyek hozzájuk. Örülnek nekem, örülnek a reggelinek. Nincs hideg egyáltalán – hihetetlen meleg ősz van, már a reggeli kardigán is lekerül rólam. Sajnos rohanni kell, Szabira marad a többi feladat. Napközben Szabi, vagy aki éppen otthon van referál, hogy hogy van a népes négylábú Viking sereg és a többiek. Milo eléggé unatkozhatott, mert ahogy hazaérünk, látjuk, széttépte a egyik fekhelyét, így mintha csak Holle anyó tisztelt volna meg minket: fehér az udvar ameddig a szem ellát. Próbálom leszídni őket – valójában nem is biztos hogy (csak) Milo volt, Csili érti a szidást összehúzza magát, Milo ugyanúgy örül – szóval inkább hagyom is, úgysem értek egyet semmiféle szidalmazással.
Nekem hosszú napom lett volna – angol óra, aztán jóga – de nem vagyok jól – mindegyiket lemondom.
Ahogy hazaérünk legalább 10 macska rohamoz meg, kisebb és nagyobb. A fiúkat is megnézem, de majd csak később játszunk.

Mindenki kap enni, majd sétálni indulunk Szabival, Milóval és Csilivel, érzem, hogy jót tesz a friss levegő, bár néha meg kell állnom. Milo élvezi a sétát, mi nem szólunk sokat, de néhány dolgot megbeszélünk, például hogy nagyon sűrű és tevékeny hosszú hétvégénk lesz, beosztjuk a tennivalókat. Az őszi erdő annyira csodálatos, szívjuk magunkba a sok színt, a nyugalmat, a csendet.

Hamarosan itt a tél, minden szürke lesz és talán majd fehér, ködös és ingerszegény. Ezt is várom, ezt is szeretem…. különleges hangulata van, de a kedvenc azért az ősz. Milo menne még és valójában mi is, de hamar sötétedik, a vaddisznókkal nem jó ujjat húzni.
Otthon Szabi teát készít nekem, kicsit leülök, megválaszolok néhány üzenetet, majd elugrom Pankáért aki edzésen volt. Ideje enni is valamit, és ideje a négylábúak vacsoráját előkészíteni, így nincs idő ejtőzni. Szabi gép elé ül dolgozni, Ragnar mellette, én nekilátok a tennivalóknak. Ragnar annyira cuki, imád mellettünk lenni és kis kíváncsi, bozontos kismackó. Mondom is Szabinak, hogy közeleg a születésnapom, nem akar meglepni egy macskával? Mondjuk vele? De tudjuk, ez csak egy szép gondolat…

Készül a vacsora, először a kutyák esznek, aztán mi, később pedig a norvég erdeik vetik örömmel magukat a nyúl és kacsahúsra. Kicsit simogatom kint a kutyákat, kicsit bent vagyok a fiúkkal. Fáradt vagyok és nem jól de a napot végig kell csinálni.
Vacsora után egy pohár borral újra leülünk kicsit és átbeszélünk ezt-azt, válaszolok néhány üzenetre ismét. A kis Vikingek teli pocakkal nyúlnak el mindenfelé a házban – egy nyugodt fél órára lehet számítani. Eszembe jut, hogy mosni is kéne, de nem visz rá a lélek az éjjeli teregetésre, így azt elhalasztom, cserébe megyek és Jenny segítségével kipakolom a Zooplus-tól érkezett csomagot.

Almolni is kell, és jó lenne az alomtálcákat elmosni és újra tölteni, de ezt is elhalasztom inkább másnapra. Vizeket cserélek, simogatásokat osztok, Joanna rám mászik, bújik a nyakamba, együtt pakolászunk. Körbe nézek, borzasztóan kéne takarítani, de ezt is elhalasztom, csak az almolás után porszívózok fel kicsit. Már nagyon mennék lefeküdni, de Jenny-nek össze akarom készíteni a szüléshez a helyét, hogy lássa, ismerkedjen vele. Lepakolok mindent fentről, áttörlöm, kibélelem, letakarom… a kicsik is felkelnek erre és örömmel konstatálják, hogy egészen biztosan ők kaptak új játszó és bújóhelyet és birtokba veszik a boxot. Szabi is befejezi a munkát és mivel nagyon fáradt vagyok úgy döntünk le kéne feküdni.

A Vikingek ezt  kitörő örömmel fogadják és lelkesen vesznek részt minden erre irányuló mozzanatban, legyen szó fogmosásról vagy ágyazásról. Óriási játékba és rohangálásba kezdenek, keresztül kasul rajtunk, teljes a káosz és a hangzavar – nesze neked alvás.

Az biztos hogy én előbb alszom el mint ők, és később arra ébredek, hogy négyen-öten alszanak rajtam, s ha megmozdulok álmosan dorombolni kezdenek.
Az. Élet. Mégiscsak. Szép.

Ölelésem Nektek,

Virág