Amikor Virág azt mondja, hogy Pezítónak (Spes) április 1-jén cicabiztossá kellene tenni az új otthonát, annak fele se tréfa. Ha pedig mindezt a 3. emeleten kell kivitelezni, akkor finoman szólva van kihívás a feladatban.

Mindannyian tudjátok, hogy a nálunk töltött idő alatt úgy cseperednek fel a kis norvég erdei macskák, hogy köztünk élnek a házban és ha kedvük szottyan, akkor az udvari kennelbe is bármikor kimehetnek. Ez azért is jó, mert évszaktól függően sokmindennel megismerkednek,  játszhatnak a hóban, figyelhetik a madarakat, aludhatnak a bokrok árnyékában és megszokják a környezeti zajokat is.

Éppen ezért különösen örülünk, ha költözés után az új gazdi is –  természetesen a lehetőségeihez mérten – arra törekszik, hogy az új családtag minél többet lehessen kint a szabad levegőn, mindezt persze maximális biztonságban. Spes gazdija már a kis norvég kandúr érkezése előtt szerette volna, ha elkészül a cicabiztos erkély és minden hagyományos szúnyogháló helyett fémből készült változat kerül az ablakokra. Ahogy az manapság sajnos többször lenni szokott, a szaki csak nem ért oda, a telefont nem vette fel, a megkeresésekre nem reagált, ezért úgy döntöttünk, hogy hosszú hétvége ide vagy oda, segítünk és elvállaljuk a feladatot.

Megkaptuk az ablakok és az erkély méreteit, végiggondoltuk és egyeztettük, hogy milyen megoldást képzeltünk el, ehhez pedig beszereztük és előkészítettük a szükséges építőanyagokat. Mindez persze nem 1 emberes munka, úgyhogy Virág ilyenkor norvég erdei macska tenyésztőből építőipari szakmunkás segéddé alakul át, én pedig IT product ownerből, hobby áccsá avanzsálok. 🙂 Mivel Pezító tőlünk 3 órányi autóútra lakik, minden olyan szerszámot gondosan össze kellett pakolnunk, ami a munka során kellhet és persze minden olyan dologra fel kellett készülni, amit még nem ismerünk, de előfordulhat. Ráadásul 2 napos feladatról lévén szó, tudtuk, hogy Nagypénteken nem lesz nyitva semmi, tehát azzal főzünk, amink van. Éppen ezért a szükséges faanyagokat is előre festve, a fém szúnyoghálókat pedig méretre vágva és felcímkézve vittük magunkkal.

Normál munkanapokat követően, kevés alvással, hajnali 5 után indultunk, így 9 körül már Békéscsabán voltunk és az építőanyagok 3. emeletre való érkeztetésével foglalkoztunk. A terv az volt, hogy első napon az erkélyt készítjük el, a másodikon pedig az ablakok szúnyoghálózását. Az elengedhetetlen reggeli kávé és persze Spes megcsodálása után azonnal munkához láttunk, szabaddá tettük az utat a bejárati ajtó és az erkéky között, maszkolószalaggal leragasztottuk a hullámpapírt, hogy a parketta véletlenül se sérüljön és kipakoltuk az erkély hálózáshoz szükséges faanyagot, illetve szerszámokat.

Az erkény hálózás fő lépései:

1. fa keret lécek méretre vágása,
2. fa keret lécek rögzítése,
3. macskaháló méretre vágása és kapcsozása.

A rögzítést eredetileg úgy terveztük, hogy oldalt a téglafalba, felül pedig a 4 emeleti erkély aljának vasbetonjába, szabályos távolságokra osztva fúrok bele és Fischer Duopower műanyag dübelekkel rögzítem a keretet. Viszont a helyszínen kiderült, hogy 5cm-es komplett hőszigetelő rendszer van a falakon, így praktikusabbnak találtam Fischer 5cm-es polisztirol dübeleket használni – természetesen egy kis ragasztóval megspékelve. 🙂

A keret felfúrása után a fémszállal megerősített macskahálót rögzítettük fel a keret belső oldalára. Ehhez hagyományos kézi kapcsozót használtam, 12-es G-s kapcsokkal. Mivel az erkély korlátja fehérre volt festve és fémből készült, így nem akartunk sehol sem belefúrni. Úgy döntöttünk, hogy fehér gyorskötözővel rögzítjük a háló alsó részét a korlát tetejéhez. A korlát alsó részénél, a járólaptól való mintegy 10cm-es távolságot pedig 150×19-es deszkával szüntettük meg, figyelve arra, hogy a csapadékvíz továbbra is ki tudjon folyni.

A végeredményt és a munkafázisok egy részét az alábbi képeken látjátok:

Második napon az ablakok és az erkélyajtó szúnyogháló cseréje várt ránk. Első nekifutásra ez nem tűnik nehéz feladatnak, ugyanakkor aprólékos, precíz és időigényes munkafázisokból áll. Amikor nekiálltunk nem tudhattuk, hogy ha leszedjük az ablakokról a kereteket, akkor a takaróléceket el tudjuk-e úgy távolítani, hogy a hálók cseréjét követően újra felszegelhetők legyenek. Továbbá mindvégig az idő szorításában dolgoztunk, hiszen az átalakítások végeztével még össze kellett pakolnunk és újabb 3 órás út várt ránk – ne feledjük, az akkori szabályok szerint este 8-ra haza kellett érni.

Az első ablakkeret leszedését követően nagyon megkönnyebbültünk, mert amikor favésővel elkezdtem meglazítani a takarólécet, akkor kiderült, hogy nincs ragasztva, kizárólag kis méretű bognárszegekkel van felrögzítve, alatta pedig tűzőkapcsok szorítják le a szúnyoghálót. A régi háló leszedése után az előkészített fém hálót 12-es tűzőkapcsokkal rögzítettük, majd a korábbi módon helyeztük vissza a takaróléceket.

Összesen 5 ablakot és 1 erkélyajtót alakítottunk át a nap folyamán, íme a végeredmény:

Ha ti is abban gondolkodtok, hogy a házat, lakást cicabiztossá teszitek, vagy házhoz csatlakozó kennelt szeretnétek, ahova a kis kedvenc(ek) ki tudnak menni, keressetek minket nyugodtan. Sokszor egy ötlet, vagy jó tanács is hasznos lehet, de a kivitelezésben is tudunk segíteni.