Kiscica nélkül maradtunk

Kedves Olvasóink!

 

Nos, ez az idő is eljött – kiscica nélkül maradtunk. Ritka pillanat mostanában – talán utoljára nyáron volt ilyen egy kis időre.

Hiányoznak a kicsik, de valójában már jobb nekik az új gazdinál, a vemhes cicák a vemhességük elején nem nagyon szeretik a másik anyák kiscicáit. Nem bántják persze, de idegesíti őket a rohangálás és a minden lében kanál szertelenségük. Amúgy ez később a vemhesség előrehaladtával megváltozik, elkezdik szeretgetni, tisztogatni és óvni a kicsiket – de most ez az időszak még nem jött el. És néha nekünk is kell egy kis „gyerekmentesség”, amikor többet tudunk a nagyokra koncentrálni és készülni tudunk az új kicsik fogadására. Dolgunk és feladatunk pedig van bőven.

Különben meg itt a tavasz! Észrevettétek? Szinte az összes hó elolvadt nálunk, jég azért még akad, de már teljesen másként fúj a szél, mások az illatok és változnak a színek is. És meleg van. Mármint nekem. Már elég egy széldzseki a napi erdei sétákhoz. Az erdőben még nem éled semmi, de már szinte érezni, hogy csak napok kérdése, hogy az apró kis változások, az új élet utat törjenek maguknak.

Most, hogy minden nap sétálok az erdőben a kutyákkal nagyon érdekes látni azt, hogy miként változik minden a napok múlásával. Tavaly  – emlékszem  – annyira nem volt időnk, hogy az egyik sétánál még tél volt, kővé fagyott, kopogós, zúzmarás és sötét, a következőnél meg minden harsogóan zöld volt és virágba borult. Hogy hová tűnt a közben lévő időszak? Na ez a jó kérdés… nem értünk rá megfigyelni. Most ez is egy kicsit másként van, és ez nagyon fontos nekem. Együtt élni a természettel…

Nem hiányzik a város, nagyon nem. Azért persze minden héten járok ott – bent van norvég órám, meg néha intézni kell ezt-azt, de ha tehetem, inkább csak az erdő felé veszem itt a hegyen az irányt. Úgy kell a embernek a friss hegyi-erdei levegő, a kaptatás felfelé a meredeken, a bámulás a fák közé, a csend, a végtelen csend – mint egy falat kenyér. Helyreteszi az ember gondolatait. A kutyák pedig végtelenül hálásak, hogy minden nap szabadon rohangálhatnak az erdőben. Fontos ez nekik nagyon, sosem lehet egy ház és egy kert elég ingerdús egy kutyának, neki is szüksége van arra, amikor rohanhat, szaglászhat, élményeket gyűjthet. Találkozni szinte senkivel sem szoktunk, az emberek dolgoznak ilyenkor, akik meg nem, ők behúzódnak a meleg házba, néhány elvetemült futó vagy kutyás járja csak ilyenkor az erdőt. De jó ez így nekem, ha kettőnél több emberrel találkozom, akkor már megjegyzem magamban, hogy: Nah, mindenki kijött ma az erdőbe? Ha nem szimpatikusak akkor néhány jelzőt még hozzáteszek. De ez igazán ritka.

A macskák továbbra és változatlanul imádnak kint lenni, a fiúk szinte az egész napot kint töltik, főleg a hajnali és esti-éjszakai órákat, délután inkább bent alszanak. Persze ha hallják, hogy bemegyek a szobájukba azonnal megjelennek egy kis játékra, simire, dorombolásra.
Teutates kedvenc játéka, hogy elbújik a kanapé alá, és a takaró alól lesből támadja a játékot. Órákig tudná ezt játszani, sosem unja meg. Tegnap Masek is beszállt, Teu meg értetlenül nézte, hogy: De hát ez az én ötletem volt eddig!

Jaime inkább mellém szeret bújni, vagy az ölembe fekszik, ő megfontoltabb típus, játszani inkább csak kint szeret. Teutates olyan mint egy nagy gyerek, neki minden játék, jön-megy, rohan, ugrik, zizeg – nem egy unalmas lélek, az egyszer biztos! Mindhármunknak más a személyisége teljesen. Mindig náluk tanulok, így azt az időt is együtt töltjük, lehet, hogy nekik már jobban megy a norvég nyelv, mint nekem. 😀

Mondanám, hogy unalmas és halálosan nyugodt időszakot élünk, mert nincsenek kicsik, de ez így cseppet sem igaz, a következő két hétvégét külföldön töltjük újra, közben építünk – átalakítunk bent, és ha eljön a tavasz, akkor kint is. Bent addig kell haladnunk, míg nem lesz kint igazán jó idő, illetve amíg nem kezdődnek el a szülések. Utána már kicsit nehezebb.

Hamarosan – még a héten – új vloggal is jelentkezünk majd a lengyelországi utunkról, amiből majd az is kiderül, hogy miért is mentünk valójában, és hogy sikerrel jártunk-e. Ízelítőül néhány kép addig is! 🙂

Legyen csodás napotok!!!

Köszönjük, hogy itt vagytok,
Virág