Kiscicám lesz! Felkészülés a norvég erdei kiscica fogadására – I. rész

Kedves Olvasóm!

Sokan vagytok, akik várjátok, hogy az új négylábú családtag végre beköltözzön hozzátok, és néha kicsit tanácstalanok vagytok, mit kezdjetek azzal az idővel, amíg megérkezik a kicsi. Egyáltalán… mire kell felkészülni, hogyan, mit kell beszerezni, miért… Mindenkiben rengeteg a kérdés. Nektek, akik hamarosan gazdivá váltok, és azoknak is szól ez az írás, akik e témában rendre kérdeznek tőlünk. Valóban fontos téma, örülök, hogy szó esik róla.

Tegyük fel, hogy sok időt töltöttél már azzal, hogy kiválaszd a hozzád illó macskafajtát, és megtaláltad hozzá a legjobb tenyésztőt is. Felvettétek a kapcsolatot, szimpatikusnak találtátok egymást, innéttől az ő iránymutatása és tanácsai az irányadóak a kis négylábú fogadásához. Nincs más hátra, mint készülődni és türelmesen várakozni, hogy mikor is mehettek a kiscicáért. Esetünkben  norvég erdeiért.

Nálunk mostanában egészen sokat kell várni egy kiscicára. Nem akarok elrettenteni senkit, márcsak azért sem, mert három új nősténycicát vettünk tavaly nyáron, így kicsit jobban ki tudjuk szolgálni a tőlünk cicát várók igényeit, talán mostantól, hogy ők felnőttek, a várakozó lista is kevésbé lesz hosszú.
Kétféle ember van:

• Az, akinek azonnal kell macska. De tényleg. Se szeri se száma mostanában az olyan leveleknek, hogy: Jövő héten kedden szeretnék egy macskát. Vagy: A hónap végére akarjuk a cicát, mert … és az indokok sora végtelen. Ilyenkor sajnáljuk (valójában egyáltalán nem), de nemet kell mondanunk, egyrészt mert a vak is láthatja, hogy a kiscicák még szinte alig nőttek ki az újszülött korból, másfelől sokan várnak, de legfőképpen és harmadrészt azért, mert egy új családtag fogadására készülni kell. Sokféleképpen. Van akinek anyagilag, van akinek az életmódján kell változtatni, és van akinek lélekben. Ezekre kitérek később.
• És vannak azok, akik azt mondják: De jó! Semmi gond! Addig összeismerkedünk veletek és a norvég erdei macskákkal, megtanuljuk a fajta jellemzőit, beszerezzük ami kell, átalakítjuk a lakást. És úgy általában – tanulunk várni. No, ezek az emberek a mi vevőink, a mi gazdijaink, a kiscicáink új családja, akiknek szeretettel adjuk át a féltve-óvva, hónapokig nevelgetett kis norvég erdei macskát.

Elárulom nektek, hogy amikor érkezik hozzám egy megkeresés, email, vagy telefon formájában, 90 százalékos pontossággal meg tudom mondani, hogy az illetőből lesz-e gazdi nálunk, vagy sem. A maradék 10 százalék a személyes találkozó alkalmával dől el. Most nem akarok arról írni, hogy melyek azok a tényezők, amik nekünk sokat mondanak – majd egyszer. Ami biztos: a gazdijaink sokfélék. Magyarok. Külföldiek. Külföldön élő magyarok. Gazdagok. Átlagos életet élők. Különlegesek. Egyszerűek. Nyitottak. Zárkózottak. Kicsik. Nagyok. Vékonyak. Teltek. Diplomásak. Diploma nélküliek. Gyerekesek. Gyerektelenek. Fiatalok. Idősebbek. Nyelveket beszélők. Nyelveket nem beszélők. Magabiztosak. Bizonytalanok. Szőkék. Barnák. Feketék. Mindenfélék. De ami biztosan közös bennük: Kedvesek. Őszinték. Szeretik a macskákat. Érteni akarják a macskákat – mégha nem is mindig értik. Jót akarnak a cicáiknak – mégha nem is mindig sikerül. Értékes emberek. Összetartóak. Megértőek. Barátságosak. Tudnak, és akarnak tanulni és változtatni.
(Igen, nekünk is voltak melléfogásaink, szerencsére borzasztó kevés, de azok nagyon fájnak. Erről majd máskor.)

Nos, tehát. Mondjuk, hogy megtaláltuk egymást, legyél, kicsi vagy nagy, szőke vagy barna, audis vagy suzukis. Mindegy. Mert van egy közös nyelvünk. Van egy közös  álmunk. Van egy közös célunk.
Ugorjunk hát fejest!

Nálunk első lépésként egy várakozó listára fogsz kerülni, ami a neve is mutatja egy lista, ahol időrendben szerepelnek nálunk azok a remek emberek – kicsik-nagyok-szőkék-magabiztosak és mindenki más -, akiknek esélye nyílik a következő fél év – és kitudjamennyimég időszak alatt Nordic Verden Norvég Erdei Macskához jutnia. Az első kérdés az szokott lenni, hogy:
– Hányan vannak előttem a listán?
Értem én ezt, hogyne érteném, csak éppen ha azt mondom 30, akkor az jó? És akkor az valójában a másik félnek mit mond? Mert ha nem tudjuk hozzá az összes többi körülményt, akkor semmit. Mert abban a harmincban van az is, aki:

• Csak fekete cicát szeretnék!
• Fekete cicát nem szeretnék!
• Fehér tappancsa legyen!
• Csak fehér tappancsa ne legyen!
• Vörös legyen és lány. (öööö… sokáig fogsz várni).
• Kék legyen, de fiú.
• Olyan legyen, mint Rosi.
• Csakis Masek lehet az apja.

És a sor végtelen. És van aki azt mondja: majd az éppen szabad cicák közül aki tetszik. Szóval látható, hogy mindenféle szempontok alapján megoszlik ez a lista, vannak akik éveket is képesek várni inkább a megfelelő színű, mintájú, habitusú cicára. Így lehet, hogy 30-an vannak előtted a sorban, de lehet, hogy egész évben nem születik olyan cica, amilyet ők akarnak.

És a másik oldal. Tegyük fel, hogy 8 párosítást tervezünk az évre. De csak 6 jön össze. Mert… mert macskák. Nem mindegy, hogy abban a hat alomban almonként 6 cica születik, vagy kettő. Ugye?
Szóval borzasztó esetleges és kiszámíthatatlan az, hogy mivel számolj, mennyi a 30. Mert látható, lehet az bármennyi. Lehet több és lehet jóval kevesebb. Akiknek már van tőlünk cicája, ők mindig elsőbbséget kapnak a várakozókkal szemben. Miért? Mert a norvég erdei szereti a társaságot, és mi annak örülünk a legjobban, ha van – lesz – lehet négylábú társa, mivel a legjobbat akarjuk a tőlünk elvitt kiscicáknak. Van olyan tenyésztő – nem kell messzire menni, pl. Kiana tenyésztője, aki hobbi célra sosem ad el egy cicát magában, csak kettőt. Mi is gondolkodunk ezen, abban az esetben, ahol totál egyedül lenne a cica, mert nincs semmilyen másik négylábú a házban. Azt szoktuk mondani, hogy preferáljuk, ha a családban van már – fontossági sorrendben – egy macska, egy kutya, vagy legalább egy gyerek. Általában a gazdik nagy százaléka hamar rájön arra, hogy mégiscsak jó és kell egy társ, és legtöbbször fél éven belül jelentkeznek a következő norvég erdeiért, de sokan visznek eleve két cicát tőlünk, pont a cicatársaság miatt. És hát ki lehetne a legjobb társa a norvég erdeinek, ha nem egy másik norvég erdei? Főleg, ha esetleg együtt is nőttek fel nálunk? De persze hamar megszoknak bármilyen már meglévő négylábút, a norvég erdein nem fog múlni a barátság.

Ha felkerültél a listára, minden olyan fontos történésről értesíteni fogunk, ami érint. Tervekről, fedeztetésről, szülésről, a kicsik számáról, neméről és színéről, majd utána arról is, hogy mikor jössz körülbelül a sorban a választásnál. A képeket is mindig a feliratkozóink kapják meg először.
Van egy kiadványunk Gazdi okosító néven, amit azért írtam meg, hogy a leginkább felmerülő és legfontosabb kérdésekre válaszoljon. Ezt el szoktuk küldeni PDF formájában, és persze nyomtatott kiadványként is megkapja mindenki, hogy bármikor fel tudja ütni, ha kérdése támad. Ebben az tartás, etetés, gondozás kérdéseire térünk ki. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne a továbbiakban kérdezni tőlünk, ahogy azt meg is teszik a kedves gazdijelöltek és gazdik  (átlagosan napi nyolcszázhuszonhétszer). Lehet, hogy nem azonnal, de mindenképpen választ fogunk adni.

Ott van tehát a Gazdi okosító, amiből lehet készülni, megtalálod benne, hogy mit kéne beszerezni, de talán mégsem ez a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy fel tudsz-e lelkileg készülni arra, hogy egy új élőlény költözik az otthonodba, akinek onnéttól a jólléte, a boldogsága, a mindennapjai múlnak azon, hogy Te mennyire vagy képes szeretettel, empátiával, megértéssel, elfogadással, türelemmel és esetenként pár dologról lemondással fordulni egy neked kiszolgáltatott élőlény felé. A tárgyi dolgok megvehetők pénzzel. De azért gondolkozzunk el… melyik újszülött a boldogabb? Aki a szülei mellett alhat és érezheti az anyukája melegét, vagy akinek hiper-szuper multifunkciós, ringatós-zenélős, hintázós ágya van? Ugye?

Így van ez a a macskákkal is. Végtelen összeget lehet elkölteni cuccokra. És van ami fontos. Legyen egy jó kaparófája, legyen tála, legyen minőségi étele… de ezen felül a gazdi találékonyságán múlik, miből tud játékot fabrikálni – ami sokszor érdekesebb, mint amit megvesz, mivel tudja szórakoztatni… A kiscica nem a méregdrága játéktól fogja jól érezni magát, hanem attól, ha figyelembe veszik azt, hogy ő egy macska, egy ragadozó, ha úgy tetszik vadállat. Ha el tudják fogadni, hogy nem egy ember, nem fog a sarokban újságot olvasni, hogy igényei vannak, és hogy ezek az igények csak akkor kielégíthetőek, ha mi odafigyelünk, hiszen nem szabad életet él.

De ezekről majd legközelebb. 🙂 Addig mindenki gondolkozzon, hogy mennyire képes macskául gondolkozni és tenni, azért, hogy részesüljön abból, amit ezeknek a csodálatos lényeknek a varázslatos és fantasztikus személyisége, feltétlen szeretete nap mint nap ad.

Ölelésem nektek. Maradjatok otthon. Vigyázzatok magatokra!

Virág