Ha el kell képzelnünk egy cicát télen, akkor alapvetően olyan képek ugranak be, hogy a cicus ott fekszik a kályha/kemence/kandalló/radiátor (kinek-kinek lehetősége szerint) mellett, és a jó melegben összegömbölyödve alszik. Nos, a norvég erdei macskáknál egy kicsit más a helyzet. Nem az alvásra gondolok, aludni ők is szeretnek nagyon, de a meleggel kimondottan hadilábon állnak.
Míg a házi cicánk folyton befelé kéretőzik a melegbe, a norvég erdeik azért állnak sorba, hogy kijussanak a hidegbe. Amúgy is imádnak kint lenni, de különösen rajongnak a hideg, szeles, és havas időért. Eddig még semmilyen zord idő nem hatotta meg őket – nem hiába északi népség, na. 🙂
Ha azon aggódnál, hogy a cicád megfázik, ne tedd. A norvég erdei cica biztosan nem fog! Télre szép nagy, meleg bundát növeszt, ami ráadásul két rétegű: az alsó egy melegítő, a felső pedig egy vízlepergető. Hosszú bozontos farkát maga köré tekerve még a zord skandináv télben sem fázik. Puha cicatalpát szőrpamacsok védik a hótól-fagytól. A vadmacskára emlékeztető fül sem csak úri huncutság, a füléből előbújó kis szőrpamacsok szintén védelmi funkciót látnak el.
Cicáink odabent is a hűvösebb helyeket részesítik előnyben a házban. Szívesen heverednek el a járólapon, vagy akár a mosdóban, ablakpárkányon. Cseppet sem zavarja őket a kemény-hideg felület. Így aztán nincs is nagyobb móka, mint amikor leesik az első hó, és kiengedem őket! Önfeledten szaladgálnak, ugrándoznak, kergetik a hópelyheket! Szeretem, hogy ilyen belevaló, vidám, ellenálló cicák, és ennyire együtt tudnak élni a természettel. Így aztán mi nagyon várjuk már az igazi, jó hideg, havas telet!