Végre ősz!!!

El sem hiszem, hogy eljött a kedvenc évszakom végre. A csodás, a sokszínű, a hűvös, az esős – ŐSZ!

Nehezen aludtam el este, talán mert sok dologgal nem végeztem, de már energiám nem volt, hogy megcsináljam. Sokszor ébresztett mindenféle dolog éjjel, így amikor kelni kell, kicsit keserűen realizálom, hogy alig fél órája aludtam vissza – de minek, hiszen akkor frissebb voltam mint most. De ennyi  a negatív és rossz gondolatom, el is űzöm nyomban, amikor az ágy végében lévő apró kis bölcsisekre pillantok. Édesen alszanak mind. Nyugodtan. Békésen.

Hallják kint a kennelben a lányok, hogy felkeltem, jön Lora, jön Rosi – mondja a magáét persze, és jön Joanna. Megsimogatom őket szépen sorra, és közben kinézek. Sötét van még, csak árnyak derengnek. Ideje felkelni. Hűvösnek tűnik a szoba takaró nélkül, hosszúnadrágba bújok, talán hónapok óta először. Csukott szemmel is menne, megszokott körök: hús a hűtőből, konzerv az előszoba szekrényből. Forró víz a húsra, konzerv a tálakba. Egyet beviszek a fiúkhoz, Jaime jön csak, Masek kint lehet a kennelben. Mosdó. Jenny elkísér, az ölembe ugrik, simogatom kicsit. Megmosakszom. Később nehéz lesz a gyerekek miatt bejutni a fürdőbe, és a hideg víztől felébredek. Kávét készítek, leöntöm a vizet a húsról. Mellé folyik – nem csoda, teli a mosogató, mert éjjel lusta voltam kipakolni a gépet, meg be… – egyenesen a macskák tápos táljába. Remek, ez kuka. Nem hiába mondják, a rest kétszer fárad… Fogom a kávét, illatos, meleg, gőzölög. Mezítláb papucsba bújok és kilépek az ajtón. Már világosodik, Milo boldog, simogatom kicsit. Friss a levegő, mélyeket szippantok belőle, nem fázom pólóban, pont jó így.
Hátra sétálok a kandúrokhoz, örülnek nekem. Beszélgetünk, simogatom őket, kortyolom a kávét.

Bámulom a napfelkeltét, a fűszálakon lógó harmatcseppeket, a virágokat. Tökéletes őszi reggel, a legszebb. Nincs forróság, nem tűz a nap de az idő kellemes, a levegőt harapni lehet.

Elbúcsúzom a fiúktól, legközelebb késő délután találkozunk – hacsak be nem jönnek almolásnál, vízcserénél. Végigsétálok a harmatos füvön, befolyik a papucsomba a víz. Körbejárok az őszi kertben, iszom a kávét, tökéletes reggel.

Milo követ. Játékot hoz – játsszunk! A játék közben még több víz folyik a papucsomba, Milo összesároz, de  nem baj – boldog. Csili is előkerül, megsimogatom. Ideje bemenni és elkészíteni a reggelijüket.

Még kicsit fagyos, így újabb vizet cserélek és viszek be a piciknek enni. Bizony, tegnap este kaptak először, és imádták. Most is jönnek nagy vidáman, cuppognak, öröm nézni őket. Ügyesek, életre valóak. Egy darabig nézem őket, kiveszem, aki a tálban állva akar enni, beszélgetünk.

Majd jön Rosi és összetereli a Viking bandát, szopizás kezdődik. Elkészítem a kutyák kajáját, nagyon örülnek neki, úgy esznek, mint aki az éhhalál szélén volt már. Vizet cserélek kint, vizet cserélek bent, almolok,  készülök. Elköszönök mindenkitől. Nincs dugó, jól lehet haladni. A villamoson elintézek néhány emailt, válaszolok a kommentekre, gazdikkal értekezek – máris le kell szállni. Ballagok a Hattyú utcán, hét óra felé jár, süt már a nap nagyon, ébred a város is. A pékségben ismernek, adja szó nélkül a reggelim az eladó, kávét készít, örül nekem, mosolyog – kedvelem őket. Kiülök a kávéval, bámulom a napot, az utcát, iszom a kávét – értekezem közben messengeren.

Nem, nem szeretnék egyáltalán itt a városban élni, bár ennek is van egy hangulata – főleg itt a  Vár alján lévő utcákban.

A város nem az én világom, de jönni kell, így igyekszem a jó arcát nézni és élvezni benne azt, ami jó. Északra gondolok, arra, hogy ott hamarosan nagyon hideg lesz és sötét, talán mégjobban örülnek az ilyen napos őszi reggeleknek, mint mi errefelé. Jó lenne ott lenni… De most itt vagyok, a kávé elfogyott, ideje indulni.

Beérek az irodába sehol senki, még így is korán van – pedig nem siettem beérni. Nem baj, csend van, béke, nyugalom. Jó ablakot nyitni, kinézek – a Halászbástya csúcsait látom. Teát készítek, a gondolataim otthon járnak a kis norvég erdeiknél. De jó Szabinak, lassan felkel, és velük lehet. Iszom a teát, belenézek a kedvenc blogomba – nincs új bejegyzés. Indulhat a nap – lássuk mi a feladat.

A Ti reggeletek hogy telik? Szeretitek az őszi reggeleket?

Csodás napot Nektek!
Ölelésem,
Virág